a francia forradalom W. szemével

'A Nagy Francia Forradalom', melyben a parasztok erővel a maguk kezébe
ragadták a hatalmat, és nyomban új lakatokat szereltek a paloták ajtajaira,
nehogy a nemesek visszamehessenek. Ezek után óriási hacacárét csaptak, és jól
mulattak. Amikor a nemeseknek végre sikerült visszaszerezniük a palotát,
maguknak kellett feltakarítaniuk, és rengeteg csikket meg kiégetett abroszt
találtak.

egy kis politikai okfejtés

Egy forradalom elkövetéséhez két tényező egyidejű fennforgása szükséges: valaki vagy valami, ami ellen lázadni lehet, és másvalaki, aki odadugja a képét, és lázad. A viselet rendszerint utcai, és mindkét fél rugalmasan kezelheti az időt
és a helyet, ám ha valamelyikük elmulasztaná a megjelenést, az egész vállalkozás dugába dőlhet. Az 1650-es Kínai Forradalomban egyik fél sem jelent
meg, a teremre pedig súlyos pönálét kellett fizetni.
Azokat a személyeket vagy pártokat, akik ellen fellázadnak, "elnyomóknak" nevezzük, és onnan ismerszenek meg, hogy látszólag minden móka az övék. Az "elnyomók" általában öltönyt viselnek, földet birtokolnak, és késő éjszakáig bömböltetik a rádiójukat, anélkül, hogy rájuk dörömbölnének. Munkájuk a "status
quo" fenntartásából áll, ami azt jelenti, hogy minden változatlan marad, bár
lehet, hogy kétévenként kifestenek.
Amikor az "elnyomás" túl kemény lesz, létrejön az úgynevezett rendőrállam,
ahol is minden különutasság, úgymint vihogni, csokornyakkendőt viselni vagy az
elöljárót "Dugó"-nak nevezni egyaránt tilos. A rendőrállam megnyirbálja a
polgári szabadságjogokat; a szólásszabadság ismeretlen fogalom, bár egy
magnófelvételre tátogni szabad. Nem tűrik a kormányt kritizáló véleményeket,
különösen ami a tánckultúrájukat illeti. A sajtószabadságot szintén
megnyirbálják, és az uralkodó párt "markában van" a sajtó, mely így az
állampolgárokkal csak a politikailag elfogadható gondolatokat, valamint a
közrendet nem sértő sporteredményeket közli.
A lázadó csoportokat "elnyomottaknak" nevezzük, és általában nyüzsögnek,
zsörtölődnek vagy fejfájásra panaszkodnak. (Meg kell jegyeznünk, hogy az
elnyomók sohasem lázadnak azért, hogy elnyomottak lehessenek, mivel ehhez
alsóneműt kellene váltaniuk.)

gyújtóhatás

A múlt éjjel elégettem minden színművemet és a verseimet. Irónikus módon,
miközben éppen a 'Sötét pingvin' című remekművemet gyújtottam meg, a szoba
tüzet fogott, engem pedig jelenleg törvényszéki eljárás alá vettek, bizonyos Pinchuk
és Schlosser nevű személyek. Kirkegaard-nak igaza volt.

W. és a cirkuszi törpe

Végül is nem kellett szakítanom W.-vel, mert amilyen a szerencse, Finnország-ba
menekült egy hivatásos cirkuszi törpével. Azt hiszem, így a legjobb, bár újabb
roham tört rám, amelynek során fülemen keresztül kezdtem köhögni.

zsolozsmák és a lötyögő ruha

Déli sétám alatt újjabb morbid gondolatok környékeztek meg. Mi az, ami annyira
zavar a halálban? Valószínűleg a zsolozsmák. Melnick azt mondja, a lélek
halhatatlan, de ha a lelkem a testem nélkül létezik, meggyőződésem, hogy minden
ruhám lötyögni fog rajtam. Hát...

egy apára hasonlító személy vad álmai

Színdarab-ötlet: Egy személy, aki apámra hasonlít, de nincs olyan nagy lába.
A Sorbonne-ra küldik, harmónikázni tanulni. Végül úgy hal meg, hogy soha nem
fejti meg egy álmát - csípőig vadasmártásban térdepel. (Egy pazar második
felvonásbeli függöny lebeg a szemem előtt, melyben két törpe egy levágott fejet
talál egy rakomány röplabda között.)

tyúk kormányhivatalnok

Ma Melnickkel kávéztam. Arról az ötletéről beszélt, hogy minden
kormányhivatalnokot tyúknak öltöztet.

az Isteni bizonyíték

Hiszek-e Istenben? Egészen anyám balesetéig hittem. Ráesett egy húskenyérre,
amely leszakította a lépét. Hónapokon át kómában feküdt, képtelenül bármi
egyébre, minthogy az "O sole mio" dallamát dúdolja egy képzelt heringnek.
Miért súlytotta ezt az asszonyt a korábbi éveiben annyi csapás? Talán, mert
ifjúkorában fittyet hányt a konvencióra, és a fejére húzott barna
papírzacskóban esküdött meg. S vajon, hogy hihetnék most Istenben, amikor
éppen a múlt héten csípte be az elektromos írógép kocsija a nyelvem? Kételyek
gyötörnek. Mi van, ha minden csak illúzió, és semmi sem létezik? Ez esetben
határozottan sokat fizettem szőnyegemért. Ha legalább Isten világos jelet adna!
Például egy nagyösszegű betétet nyitna nevemre egy svájci bankban.

az Airport és a gyerekvállalás

Hát úgy döntöttem felbontom W.-vel kötött jegyességemet. Nem érti az írásaimat,
és a múlt éjjel azt mondta, hogy a 'Metafizikus valóság kritikája az
Airport'-ra emlékezteti. Veszekedtünk és ismét előhozakodott a gyerekek
kérdésével, de meggyőztem, hogy szegények még túl fiatalok lennének ehhez.

tollas remény

Mennyire tévedett Emily Dickinson! A remény nem "valami tollas", mint azt
írja. Az unokabátyám az, akinek tollai nőttek, ezért el kellett vinnem egy
zürichi specialistához.

extrém metamorfótis

Novella: Egy ember reggel arra ébred, hogy saját lúdtalpbetétjévé változott.
(Az ötlet több szinten is működik. Pszcihológiai szempontból a Frud-tanítvány
Krüger Kvintesszenciája, aki felfedezte a sonkában rejlő szexualitást.)

suicid naplemente

Ma a vörösben és sárgában úszó naplemente láttán azt gondoltam: milyen
jelentéktelen vagyok én! Tegnap esett, de akkor is ugyanez járt az eszemben.
Elfogott az öngyűlölet és újból öngyilkosságot fontolgattam - ezúttal olymódon,
hogy mélyeket lélegeztem egy biztosítási ügynök közvetlen közelében.

az apám meg én

Édes Istenem, miért vagyok ennyire bűnös? Azért, mert gyűlöltem apámat?
Valószínűleg a borjúparmezán összetűzés miatt. Nos, mit csinált valójában a
pénztárcájában? Ha rá hallgatok, a kalapos inas mesterséget választom. Most is
fülembe csengnek szavai: "Kalaposinasnak lenni - ez minden." Emlékszem, miként
reagált, amikor bejelentettem neki, hogy írni akarok. "Az egyetlen írásod egy
bagollyal való együttműködés gyümölcse lesz." Hogy mit értett ezen, ma sem
tudom. Milyen szomorú ember! Amikor első darabomat, a 'Cisztát Gusztinak'-ot
bemutatták, ő frakkban és gázálarcban jelent meg a premieren.

hód performance

Történet-ötlet: Hódok kerítik hatalmukba a Carnegie Hallt,
és előadják a 'Wozzeck'et (Erős téma. Mi legyen a szerkezete?)

a bátyám egy karrierista géniusz

Egy temetésen bátyámba botlottam. Már tizenöt éve nem láttuk egymást, mégis, régi szokása szerint egy disznóhólyagot varázsolt elő a zsebéből, és a fejemet kezdte el vele ütni. Idővel jobban megértettem őt. Most már világos, hogy egy
megjegyzését, miszerint "undorító féreg" volnék, akit "ki kéne irtani", sokkal inkább féltő aggodalom, semmint a harag mondatta vele. Nézzünk szembe a tényekkel: mindig is eszesebb, szellemesebb, kultúráltabb volt nálam. Rejtély,
hogy miért dolgozik még mindig a McDonaldsnál.

öngyilkos sörözés

Ismét megkíséreltem az öngyilkossságot. Ezúttal a megnedvesített orromat
akartam a konnektorba dugni. Sajnos éppen áramszünet volt, így mindössze a
jégszekrényt sikerült magamra borítanom. Egyre kísért a halál gondolata,
búskomorság tart a fogságában. Azon tűnődöm, vajon van-e a halálá után élet, és
ha van, lehet-e sörözni ott?

a rejtélyes W

Elvegyem-e W.-t? Semmiképpen, ha nem árulja el nevének többi betűjét is. És mi
lesz a karrierjével? Hogyan kívánhatom egy hozzá fogható szépségű nőtől, hogy
hagyja ott a roncsderbit? Nehéz döntések ezek...

étel? ital!

Gondolat: miért öl az ember? Az élelemért. És nem csak az élelemért: gyakran
az italért is.

egy rövid forgatókönyv woody-tól

Ötlet egy történethez: Egy ember arra ébred, hogy a papagájából földművelésügyi
államtitkár lett. Féltékenységében főbe lövi magát, de sajnos a pisztolya az a
fajta, amelyből egy zászló ugrik elő a "Bumm" felirattal. A zászló kiüti a
férfi szemét, ő pedig megnemesülve, életében először képes lesz élvezni az élet
olyan egyszerű örömeit, mint a gazdálkodás, vagy lovagolni egy gégecsövön.

hipohonder vagyok talán?

Azt hiszem a tuberkolózisom rosszabbra fordult. Az asztmám is. Rámtör, majd
elmúlik a zihálás és mind gyakrabban fog el a szédülés. Heves fuldoklás és
ájulás vesz rajtam erőt. A szobám nedves, és állandó hideglelés meg szívdobogás
gyötör. Észrevettem továbbá, hogy kifogytam a szalvétából. Sohasem lesz ennek
vége?

jönnek a férfiak

Egyre nehezebb átvészelni az éjszakát. A múlt este az a nyomasztó érzés
kerített hatalmába, hogy férfiak akarnak szobámba törni, hogy besamponozzanak.
De miért? Képzeletem sötét árnyakat rajzol a szemem elé, és hajnali háromkor az
alsóneműm, amelyet egy székre terítettem, a görkorcsolyázó Császárra
hasonlított. Mire végül elaludtam, ismét szörnyű lidércnyomás kísértett meg ,
melyben egy harkály el akarja orozni tőlem a tombolanyereményemet.
Kétségbeejtő.