'Július 15.'
A harci morál továbbra is töretlen - néhány apró kellemetlenséget
leszámítva. Először is Miguel ellopott néhány föld-föld rakétát, de föld-levegő
rakétáknak nézte őket, és igyekezetében, hogy lelője Arroyo gépeit,
felrobbantotta az összes járművünket. Amikor megpróbálta elviccelni a dolgot,
José begurult, és a szóváltásnak verekedés lett a vége. Később elboronálták az
egészet és együtt dezertáltak. A dezertálás idővel súlyos problémává nőhet, bár
ez idáig, az optimizmusnak és a jó csoportszellemnek hála, minden négy emberre
három eset jut csak. Magam természetesen hű maradok, és főzök rendületlenül,
bár az emberek még most sem értékelik eléggé a feladat nehézségeit. A dolgok
állása szerint veszélyben az életem, ha nem nyújtok valami alternatívát a
varánuszgyík mellé. A katonák néha olyan értetlenek. Én mégis azt hiszem, a
napokban meglepem őket valami újjal. Ezenközben ülünk a táborban, és
várakozunk. Vargas a sátrában tölti az idejét, Arturo pedig a "Cielito Lindó"-t
játssza.
2012. szeptember 22., szombat
2012. szeptember 2., vasárnap
VIVA VARGAS! részletek egy forradalmár naplójából - 5.rész
'Július 10.'
Jól sikerült nap volt a mai. Igaz, Arroyo embereinek rajtaütése megtizedelt minket. Ez részben az én hibámból fakadt, ugyanis mikor egy tarantella felkúszott a lábamon, az összes keresztény szent nevét kezdtem üvölteni, s ezzel óvatlanul felfedtem pozíciónkat. Hosszú perceken át képtelen voltam kirázni a szívós kis pókot, mivel az bevette magát ruhám belső redői közé, s arra késztetett, hogy csapkodva pörögjek a patak felé, és úgy negyvenöt percig verdessem magam benne. Nem sokkal ezután Arroyo emberei tüzet nyitottak ránk. Keményen álltuk a sarat, bár a meglepetés okozta sokk enyhe fejetlenséghez vezetett, és az első tíz percben embereink egymást lőtték. Vargas hajszál híján úszta csak meg, amikor egy kibiztosított gránát hullott a lábához. Megparancsolta, vessem rá magam, mert jól tudja, hogy ügyünk számára az ő személye pótolhatatlan, és én követtem az utasítást. A gondviselés kegyéből a gránát nem robbant fel, s én sértetlenül úsztam meg, némi enyhe rángásoktól no meg attól eltekintve, hogy nem tudok elaludni, ha nem fogja valaki a kezem.
Jól sikerült nap volt a mai. Igaz, Arroyo embereinek rajtaütése megtizedelt minket. Ez részben az én hibámból fakadt, ugyanis mikor egy tarantella felkúszott a lábamon, az összes keresztény szent nevét kezdtem üvölteni, s ezzel óvatlanul felfedtem pozíciónkat. Hosszú perceken át képtelen voltam kirázni a szívós kis pókot, mivel az bevette magát ruhám belső redői közé, s arra késztetett, hogy csapkodva pörögjek a patak felé, és úgy negyvenöt percig verdessem magam benne. Nem sokkal ezután Arroyo emberei tüzet nyitottak ránk. Keményen álltuk a sarat, bár a meglepetés okozta sokk enyhe fejetlenséghez vezetett, és az első tíz percben embereink egymást lőtték. Vargas hajszál híján úszta csak meg, amikor egy kibiztosított gránát hullott a lábához. Megparancsolta, vessem rá magam, mert jól tudja, hogy ügyünk számára az ő személye pótolhatatlan, és én követtem az utasítást. A gondviselés kegyéből a gránát nem robbant fel, s én sértetlenül úsztam meg, némi enyhe rángásoktól no meg attól eltekintve, hogy nem tudok elaludni, ha nem fogja valaki a kezem.
Címkék:
gránát,
keresztény,
pótolhatatlan,
pozíció,
rajtaütés,
szent,
tarantella
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)