Brisseau a holdfényben aludt. Háton feküdt az ágyban, kövér hasa a levegőbe
meredt, szája ostoba mosolyra húzódott, s leginkább valami élettelen tárgynak
tűnt: óriási futball-labdának, vagy két jegynek az operába. Egy pillanat
múltán, mikor oldalra fordult, és a holdfény mintha más szögből hullott volna
rá, pontosan olyan volt, mint egy huszonhét darabos ezüst étkészlet,
salátáskehellyel és levesestállal.
