az elítélt - 6.rész

Cloquet és Brisseau évekkel korábban, drámai körülmények között ismerkedett meg. Brisseau a Deux Magots-ban berúgott egy éjjel, és a folyó irányába tántorgott. Abban a hiszemben, hogy már hazaért, levetkőzött, de az ágya helyett a Szajnába vetette magát. Mikor megpróbálta magára húzni a takarót, a keze vízzel folyt tele, és felüvöltött. Cloquet, aki abban a pillanatban éppen a Pont Neuf hídján parókája kergetésével volt elfoglalva, meghallotta a jeges vízből érkező kiáltást. Az éj szélfútta volt és sötét, s Cloquet-nak a másodperc töredéke alatt kellett eldöntenie, kockáztassa-e életét egy bajba jutott idegenért. Mivel azonban egy ilyen fontos kérdésben nem akart éhgyomorra dönteni, sietve betért egy étterembe, és megvacsorázott. Vacsora után a bűntudattól vezérelve horgászfelszerelést vásárolt, és visszatért, hogy kipecázza Brisseau-t a folyóból. Először szárított léggyel próbálkozott, ám Brisseau ravaszabb volt annál, semhogy ráharapjon. Végül Cloquet kénytelen volt Brisseau-t ingyenes táncleckék ígéretével partközelbe csalogatni, majd egy hálóval gyorsan kiemelte. Miközben Cloquet lemérte Brisseau súlyát és hosszát, a két férfi barátságot kötött.

az elítélt - 5.rész

Gaston Brisseau dúsgazdag, jobboldali családból származott, és már kora ifjúságában elhatározta, hogy hivatásos besúgó lesz. Fiatalemberként beszédórákat vett, hogy jobban menjen a besúgás.
Egy ízben így vallott Cloquet-nak:
- Istenem, mennyire élvezem, ha másokról pletykálhatok.
 - De miért? - kérdezte Cloquet.
 - Nem tudom. Hogy jól bemárthassam őket.
 Brisseau kedvtelésből köpte be barátait, gondolta Cloquet. Megbocsájthatatlan bűn! Cloquet ismert egy algériai férfit, aki abban lelte örömét, hogy tenyerével hátulról nyakon vágott másokat, majd szemtől szembe az egészet mosolyogva letagadta. Úgy tűnt, a világ jókból és rosszakból áll. A jók nyugodtabban alszanak, állapította meg Cloquet, a rosszak viszont a virrasztást részesítik előnyben.

az elítélt - 4.rész

Virágos pongyolájában Madame Brisseau lépett a szobába, s mikor felkattintott egy apró lámpát, felfigyelt a férje fejének oldalából kiálló fegyverre. Anyásan felsóhajtott, kivette a pisztolyt, és a párna szélére fektette. Gondosan ráhajtotta a paplan sarkát, lekattintotta a lámpát és távozott. Cloquet, aki félelmében elájult, egy óra múltán tért magához. Egyetlen pánikteli pillanatra azt képzelte, hogy újra gyermek, és a Riviérán van, de mikor tizenöt perc múltán sem tűnt fel egyetlen turista sem, ráébredt, hogy még mindig Brisseau fiókosszekrénye mögött áll. Visszatért az ágyhoz, megragadta a pisztolyt, és ismét Brisseau halántékának szegezte, ám még mindig képtelen volt leadni a lövést, mely véget vetett volna a hírhedt fasiszta besúgó életének.

az elítélt - 3.rész

Álmában Brisseau egy napfényes tengerparton szaladt boldogan anyja széttárt karja felé, de amint már-már átölelte volna az ősz hajú, síró asszonyt, két gombóc vaníliafagylalttá változott. Brisseau felnyögött, Cloquet pedig leeresztette a revolvert. Az ablakon keresztül hatolt be a házba, s most ugrásra készen állt Brisseau fölött már vagy két órája - mozdulatlanul, a ravaszt meghúzni képtelenül. Egyszer már felhúzta a kakast, és a fegyver csövét egyenesen Brisseau bal fülébe nyomta. Ekkor azonban az ajtó felől neszt hallott, erre az iratszekrény mögé ugrott, a pisztolyt pedig otthagyta, Brisseau fülébe dugva.