Álmában Brisseau egy napfényes tengerparton szaladt boldogan anyja széttárt
karja felé, de amint már-már átölelte volna az ősz hajú, síró asszonyt, két
gombóc vaníliafagylalttá változott. Brisseau felnyögött, Cloquet pedig
leeresztette a revolvert. Az ablakon keresztül hatolt be a házba, s most
ugrásra készen állt Brisseau fölött már vagy két órája - mozdulatlanul, a
ravaszt meghúzni képtelenül. Egyszer már felhúzta a kakast, és a fegyver csövét
egyenesen Brisseau bal fülébe nyomta. Ekkor azonban az ajtó felől neszt
hallott, erre az iratszekrény mögé ugrott, a pisztolyt pedig otthagyta,
Brisseau fülébe dugva.
