Irány a szabadegyetem - 6.rész Filozófia I.

Mindenkit elolvasunk Platóntól Camus-ig, és a következő témákra
külön időt szentelünk:

Etika: A kategorikus imperatívusz, és hasznosításának hat módja.

Esztétika: A művészet az élet tükre-e, vagy micsoda?

Metafizika: Mi történik a lélekkel a halál után? Hogy boldogul el a helyzettel?

Episztemológia: Tudható-e a tudás? Ha nem, hogyan tudunk róla?

Az Abszurd: Miért tartják a létezést gyakran ostobának, különösen olyan férfiak
esetében, akik barna-fehér cipőt viselnek. A számosságnak és az egységnek a
mássághoz való viszonyának tanulmányozása. (Az egységet sikeresen elérő diákok
továbbléphetnek a kétségbe.)

Irány a szabadegyetem - 5.rész Pszichopatológia

A rögeszmék és fóbiák megértése, s egyebek között annak a
félelemnek a tanulmányozása, hogy az embert hirtelen elkapják és rákhússal tömik tele, valamint a röplabdaszervák visszaadásának gátlásai, és a "ruggyanta" szó kimondásának képtelensége nők jelenlétében. Muflonok társaságának ellenálhatatlan kényszere szintén megvitatásra kerül.

Irány a szabadegyetem - 4.rész Bevezetés a pszichológiába

Az emberi viselkedés elmélete. Miért mondanak
egyeseket "édes pofáknak", míg másokba legszívesebben belecsípne az ember.
Létezik-e a sokat emlegetett szakadék a tudat és a test között, és ha igen,
melyikkel megyünk többre? Szóba kerül az agresszió és a lázadás. (A
szakterületben különösen érdekelt hallgatók részére ajánljuk az alábbi téli
kurzusok valamelyikét: Bevezetés az undokságba; Ellenségesség középhaladóknak;
Haladó gyűlölet; Az utálkozás elméleti alapjai.) Különös figyelmet szentelünk a
tudatosság tanulmányozásának a tudattalansággal szemben, számos hasznos
útmutatással arra vonatkozóan, hogyan maradjunk tudatosak.

Irány a szabadegyetem - 3.rész Az európai civilizáció története

Mióta fellelték a fosszilizált őslovat a
New Jersey-beli East Rutherford Siddon-féle kávézójának férfi mosdójában, azt
gyanítják, hogy valaha Európát és Amerikát egy földnyelv kötötte össze, amely
idővel elsüllyedt vagy a New Jersey-beli East Rutherford lett, vagy mind a
kettő. Ez új megvilágításba helyezi az európai társadalom kialakulásának
problémáját, és világos képet ad a történészeknek arra vonatkozóan, hogy miért
éppen egy olyan területen szökkent szárba, amely sokkal jobban illett volna
Ázsiához. A kurzus felveti továbbá annak a problémáját, hogy miért éppen Itália
mellett döntöttek a Reneszánsz helyének megválasztásakor.

Irány a szabadegyetem - 2.rész Gazdasági elmélet

A gazdasági elmélet alapvető analitikai koncepcióinak
szisztematikus alkalmazása és kritikai értékelése, különös tekintettel a pénzre
és arra, hogy a pénz miért jó. Kötött együtthatóképzési műveletek, költség- és
fenntartási diagramok és nonkonvexitás alkotják az első szemesztert, míg a
másodikban a kiadásokon, a pénzváltáson és a levéltárca karbantartásán van a fő
hangsúly. A Szövetségi Bankrendszer elemzését követően a legtehetségesebb
résztvevőket kiképezik egy átutalási űrlap kitöltésére. Egyéb témakörök:
infláció és pangás - a megfelelő öltözet egyikhez-másikhoz. Kölcsönök, kamatok,
szerződésszegéstan.

Irány a szabadegyetem - 1.rész A beiratkozás

A főiskolai prospektusok és a felnőtt-továbbképzés invitáló brossúráinak a
levélszekrényemben előforduló sűrűsége arról győznek meg, hogy az
iskolaelhagyók különleges postai listáján szerepel a nevem. Félre ne értsék,
nem panaszkodni kívánok; van a szabadidő-kurzusok listájában valami, ami
ugyanolyan vonzerővel ragadja magával a képzeletemet, mint az a hongkongi
"Mézeshetek Segédkészlet", amelyet tévedésből küldtek el nekem. Minden egyes
alkalommal, amikor átolvasom a kurzusok esedékes prospektusát, haladéktalanul
eltervezem, hogy mindent félretéve és fejvesztve rohanok vissza az iskolapadba.
(Sok évvel ezelőtt kizártak a főiskoláról afféle gyanúsítások alapján,
amelyeket egykor Yellow Kid Weil kapott.) Én azonban mind a mai napig
neveletlen, továbbképzetlen felnőtt maradtam, és idővel a szokásommá vált
lapozgatni egy képzeletbeli, takarosan nyomtatott órarendtáblázaton, amely
többé-kevésbé ugyanolyan.

Esszék Woody Allentől - 6.rész Kirándulás a csalitosba ibolyaszedéssel

Ez egy cseppet sem szórakoztató, és bármi mást inkább ajánlok helyette.
Látogassa meg egy beteg barátját. Ha ez nem lenne lehetséges, nézzen tévét, és
vegyen forró fürdőt, esetleg olvasson közben. Minden jobb, mint egy csalitosba
térni, és bárgyú mosollyal virágokat gyűjteni egy kaskába. No és mit csinál
azzal a sok ibolyával, ha már leszedte őket? - Hát beteszem egy vázába - mondja
maga. Micsoda ostoba válasz. Manapság csak tárcsázzuk a virágüzletet, és
telefonon adjuk le a rendelést. Ránduljon a 'virágkertész' a csalitosba, azért
fizetik. Így aztán ha egy elektromos vihar törne ki, vagy a közelben
elszabadulna egy méhkas, a virágkertész lesz az, aki felfut a Sinai hegyére.
  Véletlenül se gondolják mindebből, hogy érzéketlen lennék a természet örömei
  iránt, annak ellenére, hogy kutya nehéz ebben a ragacsos, gumivárosban negyvennyolc órát
eltölteni a nagyünnepek alatt. Hogy miért, az már egy másik történet.

Esszék Woody Allentől - 5.rész a szerelemről

Mi a jobb: szeretni, vagy szeretetet kapni? Egyik sem, ha az ember
koleszterolszintje hatszáz fölött jár. A szerelem alatt, természetesen, a
romantikus szerelmet értem - a férfi és nő közötti szerelmet, és nem az anya és
gyermeke, a fiú és a kutyája, vagy két főpincér közti szerelmet.
  Az a csodálatos a dologban, hogy ha valaki szerelmes, dalolni támad kedve.
Ezt azonban mindenáron el kell kerülni, és arra is fordítsunk figyelmet, hogy a
buzgó hím nem "szavalja-e" dalok szövegét. Ha szeretik az embert, az nem
ugyanaz, mint ha tisztelik, mivel valakit messziről is tisztelhetünk, míg
igazán szeretni csak ugyanabban a szobában, a függöny mögött guggolva lehet.
  Az igazán jó szeretőnek erősnek, mégis gyöngédnek kell lennie. Hogy milyen
erősnek? Azt hiszem, harminc kiló lökésben megteszi. Ne feledjük, hogy a
szerelmes szemében a szeretett személy mindig a legszebb, még ha egy idegen
számára a szaga is elviselhetetlen. Szép, ami érdek nélkül tetszik. Ha a
szemlélő teljesen érdektelen, akár a környezete tanácsát is kikérheti, melyik a
legszebb lány. (Ami azt illeti, a legcsinosabbak általában a legunalmasabbak is
egyben, ezért érzik egyesek úgy, hogy nincs Isten.)
  "A mámor egy édes perc csupán", énekelte egy trubadúr, "de a fájdalom örökre
megmarad." A dalból majdnem sláger lett, de túlságosan hasonlított a "Yankee
Doodle Dandy" dallamára.

Esszék Woody Allentől - 4.rész a takarékosságról

Az élet rögös útjain különösen fontos, hogy alapokat képezzünk, és sohase
szórjuk olyan ostobaságokra a pénzt, mint a körtelé vagy egy színarany kalap.
A pénz nem minden, de az egészségnél többet ér. Végül is az ember nem állíthat
be a henteshez azzal hogy: "Nézze csak, milyen jó színem van, a náthát pedig
még hírből sem ismerem", arra várva, hogy ezért majd valami árut kap. (Hacsak,
persze, a hentes nem idióta.) A pénz jobb, mint a szegénység, legalábbis anyagi
szempontból. Nem mintha boldogságot lehetne vásárolni érte. Vegyék csak a
tücsök meg a hangya esetét: a tücsök egész nyáron hegedült, míg a hangya
dolgozott és takarékoskodott. Amikor eljött a tél, a tücsöknek semmije sem
volt, a hangyát viszont melltáji fájdalmak gyötörték. Nehéz a rovarok élete. És
ne gondolják, hogy az egereknek könnyebb. A lényeg, hogy mindenki a tojásba
vágyik, de nem feltétlenül a legjobb öltönyében.
  Végül pedig véssük fel a kéménybe korommal könnyebb két dollárt elverni, mint
megtakarítani egyet. És az Isten szerelmére, ne fektessünk pénzt egyetlen olyan
brókerirodába sem, amelynek a partnerei közt Frenchy nevű cég található.

Esszék Woody Allentől - 2.rész egy nyári fa láttán

A természet minden csodái közül talán a nyári fa a legcsodálatosabb, kivéve
talán egy egeret, amely a "Hello Dolly"-t énekli kamásliban. Nézzük csak a leveleket, hogyan zöldellnek és leveledzenek (ha nem, akkor valami nem stimmel). Hallga, hogyan nyújtóznak az ágak az ég felé, mintha csak azt
mondanák: "Lehet, hogy csak egy faág vagyok, mégis szeretnék részesülni a társadalombiztosítás jótéteményeiben!" És mennyi változat! Luc ez a fa vagy
nyár? Vagy tán egy hatalmas vörösfenyő? Nem, attól tartok, ez egy évszázados tölgy, és már megint szamarat csináltál magadból. Persze felismernél egy fát
egy szemvillanásnyi idő alatt, ha a természet szülötte, a harkály lennél, de akkor már túl késő lenne, és soha nem indulna az autód.
  De vajon miért okoz egy fa sokkal nagyobb gyönyörűséget, mint, mondjuk, egy fecsegő patak? Vagy bármi más, ami fecseg, ha már itt tartunk? Mert dicsőséges
jelenléte sokkal nagyszerűbb, mint bármi másé itt a Földön, de a jelen kormány ideje alatt mindenképpen. Mint a költő mondja: "Csak az Isten tud fát
teremteni" - valószínűleg azért, mert olyan nehéz kitalálni, hogyan erősítsük
fel a kérget.
  Egyszer egy favágó éppen egy fát készült kivágni, amikor észrevette, hogy egy
szívet faragtak a törzsébe, két névvel. Ezt látva a favágó elrakta fejszéjét,
és inkább fűrésszel állt neki. A történet tanulsága nem egészen világos, igaz,
hat hónappal később a favágót megbírságolták, mert római számokra tanított egy
törpét.

Esszék Woody Allentől - 3.rész az ifjúságról és az öregkorról

Az érettség valódi próbája nem az, hogy milyen öreg az ember, hanem az, hogyan
reagál arra, ha a belvárosban ébred, rövidnadrágban. Mit számítanak az évek,
különösen ha az ember bérlakásban lakik? Ne feledjük, hogy minden életkornak
megvan a maga öröme, míg ha halott az ember, sohasem találja a
villanykapcsolót. A halállal kapcsolatos legfőbb probléma történetesen az attól
való félelem, hogy nincs túlvilág. Lehangoló gondolat, különösen azoknak, akik
rendszeresen borotválkoztak. Sokan félnek attól is, hogy van túlvilág, de senki
sem tudja, hol üzemel. A dolgok pozitív egyenlegét erősíti viszont, hogy a
halál azon kevés dolgok közé tartozik, amelyeket puszta lefekvéssel lehet
gyakorolni.
  Gondolják csak meg: valóban olyan rettenetes az öregség? Nem, ha rendszeresen
mostunk fogat! És miért nincsen ütköző az évek támadása ellen? Vagy egy jó
hotel Indianapolis belvárosában? Hm, hm.
  Röviden, a legjobb azt tenni, hogy igyekszünk a korunkhoz illően viselkedni.
Ha tizenhat éves vagy, esetleg fiatalabb, próbálj meg nem megkopaszodni.
Másfelől viszont, ha elmúltál nyolcvan, különösen jól áll lecsoszogni az
utcára, és egy barna papírzacskót szorongatva ezt motyogni: "A császár ellopja
a cipőfűzőmet." Ne feledjük, minden relatív - vagy az kéne hogy legyen. Ha nem
az, újra kell kezdenünk.

Esszék Woody Allentől - 1.rész korai esszék

A következőkben Woody Allen korai esszéi közül adunk közre néhányat. Késői esszéi nincsenek, mivel időközben kifogyott a megfigyelésekből. Talán ha Allen idősebb lesz, többet ért majd az életből, papírra veti újabb megfigyeléseit, azután visszavonul hálószobájába, és határozatlan ideig ott marad. Bacon esszéihez hasonlóan, Allenéi is tömörek és gyakorlati bölcsességtől átitatottak. Terjedelmi okok miatt kénytelenek vagyunk eltekinteni attól, hogy itt adjuk közre legmélyebben szántó kinyilatkoztatását, a "Bepillantás - kívülről"-t.

Don Fabrizio étterme - 8.rész Fabian Plotnick étteremkritikus válasza az őt bírálóknak

Mr. Schmeederer tanúbizonyságát adja annak, hogy halvány fogalma sincs sem az éttermi árakról, sem a "Négy kvartettről". Maga Eliot úgy érezte, hogy 7 dollár 50 egy csirke tetrazziniért (szó szerint idézem egy 'Partisan Revue'-ben megjelent interjú alapján) "nem kizárt." Való igaz, a "Dry Salvages"-ben Eliot e koncepciót Krisnának tulajdonítja, igaz, nem egészen ezekkel a szavakkal.

Hálás vagyok Dove Rapkinnek az atomizált családdal kapcsolatban tett megjegyzéseiért, és Babcocke professzornak a beható nyelvészeti elemzésért, jóllehet kételkedem képlete helytálló voltában, és helyette az alábbi modellt javasolnám:
 a) némely tészta nyelvsaláta;
 b) minden nyelvsaláta nem spagetti;
 c) egyetlen spagetti sem tészta, tehát minden spagetti nyelvsaláta.

Wittgenstein a fenti modellt Isten létének bizonyítására használta, később pedig Bertrand Russell alkalmazta nem csak Isten létét bizonyítandó, hanem annak alátámasztására, hogy az Isten Wittgensteint túl alacsonynak találta. Végül Mondragon professzornak. Igaz, hogy a harmincas években Spinelli a Fabrizio konyhájában dolgozott - meglehet hosszabban, mint kellett volna. Mégis a javára írandó, hogy amikor a hírhedt Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság nyomást gyakorolt reá annak érdekében, hogy menüinek szövegezését "Tormaszószos csillaghal"-ról a politikailag kevésbé kényes "Tormaszószos fügé"-re változtassa, a Legfelsőbb Bíróság elé vitte az ügyet, és kikényszerítette a mára híressé vált jogszabályt, amely kimondja: "Az előételek teljes körű törvényi védelemre jogosultak az Alkotmány Első kiegészítésében foglaltak alapján."

Don Fabrizio étterme - 7.rész Válasz a kritikára Quincy Mondragontól

Nagy érdeklődéssel olvastam Mr. Fabian Plotnick ismertetőjét Fabrizio Villa Nova étterméről, és a kortárs revizionista történetírás újabb sokkoló példáját véltem felfedezni benne. Milyen gyorsan vagyunk készek elfelejteni, hogy Fabrizio a sztálinista tisztogatások legsötétebb éveiben nemcsak üzemelt, de még az üzlet hátsó helyiségeit is megnagyobbította, hogy több vendégnek jusson benne hely! Ott egyetlen szó sem esett a szovjet politikai elnyomásról. Sőt, amikor a Szabad Szovjet Disszidensek Bizottsága petícióban fordult Fabrizióhoz, hagy törölje a nokedlit az étlapról, amíg az oroszok szabadon nem eresztik Gregor Tomsinszkijt, az ismert trockista szakácsot, megtagadták a kérés teljesítését. Tomsinszkij akkorra már tízezernél is több receptet állított össze, melyeknek mindegyikét elkobozta az N.K.V.D. "Hozzájárulva a kevesek szívfájdalmához." - E szánalmas kifogással küldte a szovjet bíróság Tomsinszkijt kényszermunkára. Vajon hol voltak az úgynevezett Fabrizio éttermi entellektüelek akkor? A Tina nevű ruhatároslány soha nem emelte föl egyetlen szavát sem, miközben a ruhatároslányokat Szovjetunió-szerte elhurcolták otthonaikból, és arra kényszerítenék őket, hogy sztálinista vállfákra akasszanak. Hozzátehetném még, hogy amikor tucatnyi szovjet fizikust a habzsolás vádjával fogtak perbe és börtönöztek be, s tiltakozásul több étterem zárva tartott, a Fabrizio továbbra is kiszolgált, mi több, a vacsorát követő ingyenmenta intézményét is bevezette! A harmincas években magam is étkeztem Fabriziónál, és a magam szemével láttam, miféle melegágya a sötétben hújkáló sztálinistáknak, akik megpróbáltak blincsikit felszolgálni a tésztát rendelő gyanútlan lelkek asztalára. Azt állítani, hogy a legtöbb vendégnek fogalma sem volt, mi folyik a konyhában, egyenesen abszurd. Valakinek, aki makarónit rendelt és zakuszkát szolgáltak fel, annak magától értetődőnek kellett lennie, mi zajlik a háttérben. Az igazság azonban az, hogy az entellektüelek egyszerűen nem akarták meglátni a különbséget. Egyszer együtt ebédeltem Gideon Cheops professzorral, akinek egy teljes orosz menüt szolgáltak fel, borscsostul, kijevi jércéstül és halvástul - amelynek láttán így fordult hozzám: "Hát nem mennyei ez a spagetti?"

Prof . Quincy Mondragon New York Egyetem

Don Fabrizio étterme - 6.rész Válasz a kritikára Eino Shmeederertől

A Fabrizio-féle Villa Nova étteremről írott recenziójában Fabian Plotnick az árakat "józannak" nevezte. De vajon Eliot "Négy kvartettjét" is "józannak" mondaná-e? Az elinti visszatérés a Logosz-elv egy primitív állapotába a világ állását tükrözte a maga korában, de a 8 dollár 50 egy csirke tetrazziniért? Ennek semmi értelme, még katolikus kontextusba helyezve sem. Felhívnám Mr. Plotnick szíves figyelmét az 'Encounter' (2/28) cikkére, mely az "Elint, a reinkarnáció és a rákleves" címet viseli.

 Eino Shmeederer

Don Fabrizio étterme - 5.rész Válasz a kritikára Dove Rapkintól

Fabian Plotnicknak a Fabrizio-féle Villa Nova étteremről alkotott nézetei
érdemiek és éleslátóak. Az egyetlen szempont, amely átható analíziséből
hiányzik, az, hogy noha a Fabrizio étterem családi vállalkozás, mégsem a
klasszikus olasz atomizált család szerkezetét követi, hanem, furcsa módon, az
ipari forradalom előtti walesi bányász középosztály otthonait. Magának
Fabriziónak a feleségéhez és fiaihoz fűződő viszonya kapitalisztikus és
osztályorientált. A személyzet szexuális beállítottága tipikusan viktoriánus -
különösképpen a kasszát kezelő lányé az. A munkakörülmények szintén az angol
gyári problémákat tükrözik, a pincéreknek gyakran napi nyolc-tíz órát kell
felszolgálniuk olyan kötényben, amely nem felel meg a korszerű biztonsági
előírásoknak.

Dove Rapkin

Don Fabrizio étterme - 4.rész Válasz a kritikára Word Babcocketól

Az egyetlen tényező, amelyet Mr. Plotnick számításon kívül hagy Marin Spinelli fettucinéjének taglalásakor, az természetesen az adagok mérete, egyértelműbben fogalmazva: a galuskák száma. A páratlan galuskák száma nyilvánvalóan annyi, mint a páros és páratlan galuskák együttvéve. (Színtiszta paradoxon.) E logika nyelvi dugába dől, s következésképpen Mr. Plotnick sem képes a "fettucine" szó pontos használatára. A fettucine jelképpé válik; mondjuk, legyen a fettucine = x. Ez esetben a = x/b (ahol b bármely előétel felének megfelelő állandó). E logikát követve kimondhatnók: a fettucine 'a' nyelvsaláta! Nevetséges. A "Fettucine ízletes volt" állítás ebben a formában nem helytálló. Csak így: "A fettucine és a nyelvsaláta nem a rigatoni." Mint azt Gödel újra meg újra kifejti, "Mindent a logikai kalkulus nyelvére kell fordítani, mielőtt megesszük."

 Prof. Word Babcocke
Massachusetts Institute of Technology

Don Fabrizio étterme - 3.rész Leves és főétel na és a desszert

A Fabrizio étterem egyik különlegessége a Spinelli-féle parmezános
csirkefilé. A cím már önmagában is ironikus, mivel a csirkét extra csontokkal
tömi tele, mintha csak azt akarná mondani ezzel, hogy az életet nem szabad túl
gyorsan vagy óvatlanul habzsolni. A csontok szájunkból való állandó
kipiszkálása, s a tányér szélére helyezése az étkezésnek baljós felhangokat
kölcsönöz. Az embernek szinte azonnal Webern jut az eszébe, aki, úgy tűnik,
döntő hatással volt Spinelli szakácsművészetére. Robert Craft, Sztravinszkijról
szólva érdekes megállapítást tesz Schönbergnek a Spinelli-salátákra, valamint
Spinellinek Sztravinszkij D-dúr vonóskoncertjére gyakorolt hatásáról. Való
igaz, a minestrone maga a levesbe oltott atonalitás! A zavaros, furcsa
ételdarabkák és szeletek csak szürcsölés és egy sor egyéb zaj kíséretében
fogyaszthatók. E hangok bizonyos mintát alkotva szeriális rendben ismétlődnek
újra meg újra. Első látogatásom alkalmával két törzsvendég, egy ifjú és egy
kövér férfi egyszerre itták levesüket, mellyel olyan heves tetszést arattak (a
vendégek állva tapsoltak), hogy meg kellett ismételniük a produkciót.
Desszertnek tortonit ettünk, mely Leibniz emlékezetes aforizmáját juttatta
eszünkbe: "A monászoknak nincsenek ablakaik." Mennyire apropó! A Don Fabrizio
árai, mint azt Hannah Arendt egy ízben mondotta volt: "józanok, anélkül, hogy
történetileg szükségszerűek lenének." Egyetértek.

Don Fabrizio étterme - 2.rész Előétel

A menüt az előétellel kezdtem, mely az első pillantásra céltalannak tetszik, ám a szardellákat figyelmesebben szemügyre véve világossá válik az üzenet. Azt akarja Spinelli mondani nekünk, hogy az egész élet ebben az előételben sűrűsödik össze, amelyben a fekete olajbogyók a halandóságot idézik elviselhetetlenül emlékezetünkbe? Ha így van, hol marad a zeller? Vajon szándékoltan került-e elhagyásra? Jacobellinél az előétel kizárólag zellerből áll. Jacobelli azonban a szélsőségek embere. Ő az élet abszurditására akarja felhívni a figyelmünket. Ki ne emlékezne arra a scampira...? Négy fokhagymába ágyazott tengeri rák olyan elrendezésben, amely beszédesebben szól Vietnamhoz való kötődésünkről, mint a témáról írott könyvtárnyi irodalom együttvéve? Micsoda botránykő volt a maga idejében! Mára azonban szinte eltörpül Gino Finochi (a Gino-féle Vesuvio étterem séfjéről van szó) lágy piccatája, egy megindító, másfél méteres borjúszelet mellett, melyhez egy darabka fekete szövetet erősítettek. (Finochi mindig is jobban értett a borjúhoz, mint a halhoz vagy a szárnyasokhoz, és a 'Times' rövidlátóságára vall, hogy a Robert Rauschenbergről szóló címlapsztoriban elhagyták a reá vonatkozó utalást.) Spinelli, az avantgarde séfektől eltérően, ritkán járja végig ezt az utat. Vívódik, a spumoni pedig olvadtan kerül ki a sütőből. Spinelli stílusában mindig is tetten érhető volt egy bizonyos puhatolódzó jelleg-főleg a Spaghetti Vognole vonatkozásában. (Pszichoanalízisét megelőzően a kagylók páni félelmet váltottak ki Spinelliből. Képtelen volt felnyitni őket, amikor pedig beléjük kellett pillantania, elájult. Korai vognole-kísérletei során kizárólag úgynevezett "kagylópótlókat" alkalmazott. Mogyorót, olajbogyót használt, s végül, idegösszeroppanása előtt, apró radírgumikat.)

Don Fabrizio étterme - 1.rész Kritika

'(Mélyenszántó levélváltás magasröptű folyóirataink egyikének hasábjain, melyben Fabian Plotnick, legszárnyalóbb éttermi kritikusunk számol be a Fabrizio féle Villa Nova étteremről a Second Avenue-n, és ezúttal is beható válaszokat kap.)'

 A tészta mint az olasz neo-realista keményítő megjelenési formája értő alakítójára lel Mario Spinelli, a Fabrizio étterem séfjének személyében. Spinelli lassan gyúrja, dagasztja tésztáját. Hagyja, hadd nőjön-növekedjék a vendégek feszültsége, akiknek szájában a várakozás percei alatt összefut a nyál. Noha Spinelli 'fettuciné'je fanyar és már-már gyermekien hamiskás, sokban hasonlít Barzinóéra, akinek a társadalmi változás szolgálatába állított fettucine-értelmezése senki előtt sem ismeretlen. A különbség csupán annyi, hogy Barzino éttermében a törzsvendég a fehér fettucinét várja-kapja. Itt, Fabriziónál, zöld fettucine járja. Vajon miért? Mindez oly felesleges. Minket, fogyasztókat, készületlenül ér ez a változás. S mi több, ez a zöld tészta nem mulattató. Zavarba ejtő, s a séf szándéka ellenére az! Másfelől viszont a nyelvsaláta meglehetősen ízletes és egy cseppet sem didaktikus. Való igaz, hogy marxizmus hatja át, ám ezt elfedi a szósz. Spinelli éveken át elkötelezett olasz kommunista volt, és számos nagy sikert aratott azzal az árnyaltsággal, amellyel marxizmusát a tortellinihez adagolta.

az elítélt - 17. befejező rész a megmenekülés

Cloquet a szabadságra vágyott - kijutni a börtönből, ugrándozni egy tágas réten. (Boldogságában Cloquet mindig ugrándozott. E szokása katonai szolgálatra alkalmatlanná tette.) A szabadság gondolata egyszerre hatott vidítóan és rémítően rá. Ha valóban szabad lennék, gondolta, maradéktalanul kihasználnám a lehetőségeimet. Hasbeszélő lehetnék, mindig is az akartam lenni. Vagy bikinialsóban, krumpliorral és bohócszemüveggel jelenhetnék meg a Louvre-ban. Lehetőségeinek latolgatása közben szédülés fogta el, és kis híján elájult, amikor egy börtönőr azzal nyitott be cellájába, hogy Brisseau valódi gyilkosa mindent bevallott. Cloquet szabadon távozhatott. Cloquet térdre rogyott, és megcsókolta a cella kövét. Elénekelte a Marseillaise-t. Sírt! Táncra perdült! Három nap múlva újra a börtönben ült, amiért bikinialsóban, krumpliorral és bohócszemüvegben a Louvre-ban ugrándozott.

az elítélt - 16.rész az élet végső értelme

Cloquet megrögzött ateista volt, de amikor Bernard atya, a pap megérkezett, azt tudakolta, maradt-e ideje megtérni. Bernard atya a fejét csóválta. - Sajnos nincs szezon. Ilyenkor a legtöbb főbb hit már foglalt. Tekintettel az idő rövidségére, talán előjegyezhetem valamilyen hinduféleségre. Egy útlevélkép méretű fotóra lesz szükégem hozzá - mondta. Cloquet belátta: hiába minden. Egymagának kell a sorsával szembenéznie. Nincs isten. Az élet céltalan. Minden múlandó. Még a nagy Shakespeare művei is elenyésznek egy napon, melyen a világegyetem porrá ég - nem mintha a 'Titus Andronicus'ért olyan nagy kár lenne, no de a többiért?! Nem csoda, hogy annyian öngyilkosok lesznek! Miért ne vetnének véget ennek az abszurditásnak? Miért fejtenék meg ezt az életnek nevezett üres rejtvényt? Mi másért, hacsak egy belső hang miatt nem, mely azt mondja: "Élj!" Valahonnan belülről szüntelenül halljuk a parancsot: "Élj tovább!" Cloquet felismerte a hangot, saját biztosítási ügynökének hangját. Hát persze, gondolta, Fishbein nem akar ráfizetni.

az elítélt - 15.rész az utolsó vacsora

Én elmegyek, gondolta lemondóan, de Madame Plotnick, akinek arca épp olyan, mint a tengeriételétterem specialitásai, jelen marad. Cloquet-t pánik kerülgette. El akart futni, elrejtőzni, vagy inkább valami szilárd, tartós dolog szeretett volna lenni - például egy nagy és nehéz szék. Egy széknek nincsenek problémái, gondolta. Nem kell lakbért fizetnie, sem politikai ügyekben részt vennie. Egy szék sohasem vágja be a lábujját, és nem teszi fel fordítva a fülvédőjét. Nem kell mosolyognia, fodrászhoz járnia, és amiatt sem kell aggódnia, hogy ha fogadásra viszi az ember, köhögni kezd, netán jelenetet rendez. Az emberek csak ülnek rajta, és amikor egyesek meghalnak, mások ülnek rá. Cloquet némi vigaszt merített ebből a gondolatból, és amikor a börtönőrök hajnalban le akarták borotválni a nyakát, széknek tettette magát. Amikor azt kérdezték tőle, mit enne utoljára, így válaszolt: - Egy bútordarabtól kérditek, mit enne? Miért nem kárpitoztok be inkább? - Az őrök meredt pillantására elgyengült, és végül ezt mondta: - Csak egy kis orosz hússalátát hozzatok.

az elítélt - 14.rész a kivégzés előestéje

Hat héttel később, a kivégzés előestéjén Cloquet magányosan ült cellájában, és képtelen volt arra, hogy elhiggye az utolsó hónapok eseményeit - főleg a tárgyalótermi elefántok fértek nehezen a fejébe. Másnap ilyenkorra már halott lesz, gondolta. Cloquet mindig úgy tekintett a halálra, mint ami csak mással eshet meg. - Úgy veszem észre, a kövérek gyakrabban járnak így - mondta az ügyvédjének. Cloquet számára azonban a halál továbbra is elvont fogalom maradt. Az ember halandó, de vajon Cloquet is az? A kérdés gondolkodóba ejtette, azonban az egyik őr egy noteszlapra néhány egyszerű vonallal felvázolt rajza mindent megvilágított. Nem volt kibúvó. Hamarosan nem lesz többé.

az elítélt - 13.rész kartonbajuszos baklövés

A szeretkezés után jót aludt - mint rendesen, de másnap reggel legnagyobb meglepetésére letartóztatták Gaston Brisseau meggyilkolása miatt. A rendőrkapitányságon Cloquet ugyan hangoztatta ártatlanságát, de tájékoztatták, hogy Brisseau szobájában és az időközben előkerült pisztolyon megtalálták ujjlenyomatait. Cloquet még azt a baklövést is elkövette, hogy Brisseau házába betörve aláírta a vendégkönyvet. A helyzet reménytelen volt. Minden Cloquet ellen szólt. Az ezt követő hetekben lezajlott tárgyalás valóságos cirkusz lett, bár az elefántokat nem volt könnyű a tárgyalóterembe tuszkolni. Az esküdtszék végül bűnösnek találta Cloquet-t, és guillotine általi halálra ítélte. Enyhítési kérelmét technikai okokra hivatkozva utasították el, mivel kiderült, hogy az ügyvéd a kérvény megírása idején ragasztott kartonbajuszt viselt.