2018. február 28., szerda
az elítélt - 16.rész az élet végső értelme
Cloquet megrögzött ateista volt, de amikor Bernard atya, a pap megérkezett,
azt tudakolta, maradt-e ideje megtérni.
Bernard atya a fejét csóválta. - Sajnos nincs szezon. Ilyenkor a legtöbb főbb
hit már foglalt. Tekintettel az idő rövidségére, talán előjegyezhetem
valamilyen hinduféleségre. Egy útlevélkép méretű fotóra lesz szükégem hozzá -
mondta.
Cloquet belátta: hiába minden. Egymagának kell a sorsával szembenéznie. Nincs
isten. Az élet céltalan. Minden múlandó. Még a nagy Shakespeare művei is
elenyésznek egy napon, melyen a világegyetem porrá ég - nem mintha a 'Titus
Andronicus'ért olyan nagy kár lenne, no de a többiért?! Nem csoda, hogy annyian
öngyilkosok lesznek! Miért ne vetnének véget ennek az abszurditásnak? Miért
fejtenék meg ezt az életnek nevezett üres rejtvényt? Mi másért, hacsak egy
belső hang miatt nem, mely azt mondja: "Élj!" Valahonnan belülről szüntelenül
halljuk a parancsot: "Élj tovább!" Cloquet felismerte a hangot, saját
biztosítási ügynökének hangját. Hát persze, gondolta, Fishbein nem akar
ráfizetni.
Címkék:
abszurditás,
biztosítási ügynök,
hindu,
öngyilkosság,
útlevélkép
2018. február 14., szerda
az elítélt - 15.rész az utolsó vacsora
Én elmegyek, gondolta lemondóan, de Madame Plotnick, akinek arca épp olyan,
mint a tengeriételétterem specialitásai, jelen marad. Cloquet-t pánik
kerülgette. El akart futni, elrejtőzni, vagy inkább valami szilárd, tartós
dolog szeretett volna lenni - például egy nagy és nehéz szék. Egy széknek
nincsenek problémái, gondolta. Nem kell lakbért fizetnie, sem politikai
ügyekben részt vennie. Egy szék sohasem vágja be a lábujját, és nem teszi fel
fordítva a fülvédőjét. Nem kell mosolyognia, fodrászhoz járnia, és amiatt sem
kell aggódnia, hogy ha fogadásra viszi az ember, köhögni kezd, netán jelenetet
rendez. Az emberek csak ülnek rajta, és amikor egyesek meghalnak, mások ülnek
rá. Cloquet némi vigaszt merített ebből a gondolatból, és amikor a börtönőrök
hajnalban le akarták borotválni a nyakát, széknek tettette magát. Amikor azt
kérdezték tőle, mit enne utoljára, így válaszolt: - Egy bútordarabtól kérditek,
mit enne? Miért nem kárpitoztok be inkább? - Az őrök meredt pillantására
elgyengült, és végül ezt mondta: - Csak egy kis orosz hússalátát hozzatok.
2018. február 1., csütörtök
az elítélt - 14.rész a kivégzés előestéje
Hat héttel később, a kivégzés előestéjén Cloquet magányosan ült cellájában,
és képtelen volt arra, hogy elhiggye az utolsó hónapok eseményeit - főleg a
tárgyalótermi elefántok fértek nehezen a fejébe. Másnap ilyenkorra már halott
lesz, gondolta. Cloquet mindig úgy tekintett a halálra, mint ami csak mással
eshet meg. - Úgy veszem észre, a kövérek gyakrabban járnak így - mondta az
ügyvédjének. Cloquet számára azonban a halál továbbra is elvont fogalom maradt.
Az ember halandó, de vajon Cloquet is az? A kérdés gondolkodóba ejtette,
azonban az egyik őr egy noteszlapra néhány egyszerű vonallal felvázolt rajza
mindent megvilágított. Nem volt kibúvó. Hamarosan nem lesz többé.
Címkék:
börtöncella,
halál,
kivégzés,
noteszlap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)